Varga Csaba családi gyökerei az egész országot átölelik. A 19. század végén és a 20. század elején a négy nagyszülő egyaránt a Trianon előtti Magyarország területén, Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben született. Egyikük sem tartozott a társadalmi elitekhez, még a dzsentrik világához sem. A dédnagyszülők: kisnemes, postamester, vasutas, paraszti gazdálkodó.
Anyai ágon a nagyapa, Domokos Árpád (1896-1984) Erdélyből Sarmaságról érkezett, a család azonban Csikszentdomokosra való. A család a trianoni békeszerződés után menekült Magyarországra. Felesége, Wenninger Gabriella (1900-1979) német származású, Ungváron született, sokáig Kárpátalján nevelkedett. Lányuk, azaz Varga Csaba édesanya, Domokos Katalin (1925) az ötvenes években a vendéglátóiparba került könyvelőnek.
Apai ágon az édesapa, Varga Rezső (1908-1970) felvidéki, Csíz-fürdőn, édesanyja Zölderdő Cecília (1886-1976?) csallóközi, Doborgazon született, Varga Csaba másik nagyapja, id. Varga Rezső szintén vasutasként szolgált a Kassa-Budapest vonalon. A Domokos és a Varga család – a 19. század végén – tehát egyformán állami szolgálatban állt, az előbbi királyi és császári postamester volt, az utóbbi család pedig a magyar államvasutaknál dolgozott.
A huszadik század első felében – a harmincas-negyvenes években, mintegy egy évtizedig – a két család feltörekvése ideiglenesen sikeres volt, Domokos Árpád a svájci érdekeltségű Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank bankfiók-igazgatója Budapesten, Varga Rezső pedig – Nagykanizsán szerzett tanítói oklevele ellenére – önálló (többnyire sikeres) gazdasági vállalkozó Budapesten. A középosztály közepéig felkapaszkodott két család gyermekének házassága egyúttal gazdasági összefogást is ígért. Jobb korban, jobb országban ez megalapozhatott volna egy nívós egzisztenciát, polgári életformát.
De nálunk ez nem így történt.
Az ötvenes években a családot két komoly csapás éri. Először is a Rákosi-rendszer államosítja Varga Rezső vállalkozásait, aki ezután szakácsként, pincérként, később gebines vendéglátó egységek vezetőjeként dolgozik. Másodszor az ötvenes évek közepén Domokos Katalin és Varga Rezső elválnak, a két gyerek eltartása és gondozása Domokos Katalinra hárul, aki gyerekeit először szüleire, Domokos Árpádra és Wenninger Gabriellára bízza, akik a kitelepítés elől vidékre menekülnek, Balatonszabadiba költöznek, ahol Domokos Árpád gyümölcstermesztésből próbálja szerény nyugdíját kiegészíteni.
A Kádár-korszak konszolidálása után a család helyzete lassan javult. Domokos Katalin a szállodaiparból főkönyvelőként ment nyugdíjba, de valamifajta biztonságot, megnyugvást csak harmadik házassága hozott, amelyet Baláti Józseffel kötött. Varga Rezső nem találta helyét a hatvanas években sem, és korán, 1970-ben meghalt. Varga Csaba húga, Varga Anikó (1949) kozmetikus lett, Nyírfás Lászlóval kötött házasságot és egy gyerekük (Nyírfás Adrienn) született.
Varga Csabát sokáig azért sem vették fel egyetemre, mert anyakönyvi kivonatában édesapjáról az szerepelt, hogy gyáros; s soha nem volt kitűnő tanuló. A szülők és nagyszülők intelmével szemben nem politikamentes, műszaki pályára készült, hiszen az irodalom, a szociográfia és a filozófia érdekelte. Élete ezért csak a nyolcvanas évek első felében stabilizálódott valamennyire, amikor megszerezte végre az egyetemi (szociológusi) diplomát, de a politikai rendszer folyamatosan, a nyolcvanas években is végig ellenzékinek tekintette. (Például Tóth Dezső miniszterhelyettesként levelet ír 1982-ben az MM Vezetőképző és Továbbképző Intézetének, hogy Varga Csaba ellenzéki, ezért a képzés befejezése után nem kaphat semmilyen komolyabb állami beosztást.)
A család tagjai számára a huszadik század tehát állandó vergődés, személyes és családi tragédiaként élik meg Trianont, a második világháborút, a Rákosi-rendszert, aztán 1956-ot, végül a Kádár-korszak első felét. Soha nincsenek előnyös helyzetben, soha nem jutnak fel a társadalom felső rétegeibe, az egymást követő rendszerek nem támogatják őket; noha voltak átmenetileg jó évek is, de ezek inkább csak rövidtávon hoztak szerény sikert. A Kádár-rendszer utolsó évtizede – minden látszólagos politikai kompromisszum ellenére is – csak anyagilag jelentett részleges biztonságot, mert a szellemi vagy társadalmi elismertség elérése majdnem lehetetlen volt.
A család tehát elemien érdekelt volt az 1956-os (részleges) forradalomban és az 1989-es (kvázi) rendszerváltásban is.
A család nagyon mélyen megtanulta az állandó újrakezdést, a bukás túlélését, a megaláztatás elviselését, a politikai-társadalmi talajtanságot.
Varga Csaba eddig kétszer alapított családot, először 1969-ben, másodszor 1984-ben. Az elsőből született Virág, a másodikból Borbála és Dorottya lánya. Lányai születése óta életének központi, spirituális célja, hogy lányai számára belső paradicsomot teremtsem, amely nem egyszerűen egzisztenciális biztonságot nyújt, hanem lelki-szellemi felkészültséget és nyitottságot az isteni világ felé. Második felesége Csorba Éva (1958), aki félig paraszti, félig munkás környezetből érkezik, mert szülei egyrészt Zemplénből, másrészt Palócföldről származnak, s aki családjában szintén elsőként szerez felsőfokú (biológus-könyvtár szakos) diplomát. Ez a házasság sokáig nem csak tartósnak látszó érzelmi, hanem lelki-szellemi közösség is volt, amely lehetővé tette, hogy Varga Csaba életét mindenekelőtt lányai és felesége, s ugyanígy szellemi-közösségi céljai szolgálatába állítja. Ez a második házasság aztán fokozatosan és sokáig észrevehetetlenül kiürült, amit tovább rontott, hogy a feleség már nem azonosult, sőt tagadta Varga Csaba több fontos szellemi és spirituális törekvését.
A válás 2009 telén történt meg.
Azóta Varga Csaba újrakezdte életét. Ez talán úgy jellemezhető, hogy isteni ajándékként új érzelmi-lelki kapcsolata alakult ki, ami az ánanda szanszkrit fogalommal írható le. Az ánanda egyszerre és együtt jelenti több magyar kifejezés tartalmát: örömet, szeretetet, boldogságot, szerelmet, gyönyört és az üdvözülést.
Lányai közül Varga Borbála 2007-től gimnazista, a Baar-Madas Református Gimnázium diákja, Varga Dorottya szintén gimnáziumi tanuló, 2009-től a Budai Gimnáziumba jár. Varga Virág férjhez ment Udvary Jánoshoz, három gyermekük született, Dóra (1999) és Barnabás (2001), Jázmin (2010), így két olyan unokája is van, akik már általános iskolások.
Varga Csaba ma – 2010 nyarán – úgy érzi, hogy a föld egyik legboldogabb embere.
