Szellemi alapvetés (A Ma-Szem első könyve)
Két részlet
A mozgalom ideája az új jövőben
A világi létezés, a társadalmi élet elsősorban nem magányos küszködés, nem állami akarat végrehajtása, vagy nem szervezeti akció, hanem belső békében, lelki szeretetben, szellemi szabadságban élő emberek feltétel nélküli egymásra hangolódása, kölcsönös figyelme és tiszta, örömteli, boldog összefogása. A mozgalom tehát szeretetben lévő, szeretetet sugárzó, szeretetet nyújtó emberek közös szellemi-lelki-tudati közössége.
A mozgalom nem érdekcsoport, nem versenyszervezet, nem fizikai kohézió, hanem lényegében értékközösség, amely értékképviselet. Eleve célja a valódi, igazi, kardinális értékek visszahozása, elfogadása és valóra váltása. Bolygónk mai helyzetében tehát semmilyen gazdasági vagy politikai érdek nem vezérli.
A mozgalom szimbolikusan olyan közös séta tavaszi mezőkre, gyönyörű erdőkbe, ahol az ember minden mezei virágot, minden tölgyfát, minden madarat szeret és véd. Ha most a Kárpát-medencében is újra teremtődik az ember, a világ, vagy a szeretet, akkor semmilyen más isteni és földi célképzet nem lehet, mint legyünk Szerelem-Szeretet Ember és tönkretett és már sokszor embertelen világunkat engedjük szeretetközösségek teremtő lélekhálózatává tenni.
A következő években és évtizedekben még alig-alig megálmodott Új Ember és Új Világ váltja fel az elmúlt évtizedek és évszázadok (sőt évezredek) értékvesztő, embert romboló manipulált életét. A magyarság előtt is soha nem látott, már-már alig remélt új teremtő helyzet van és különösen lesz.
A Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalom „csupán” arra törekszik majd, hogy gondosan, tudatosan, derűsen felkészüljön és felkészítsen az új önteremtésre, a világváltásra, az istenkori minőség realizálására. Istenkori mozgalommá nőheti ki magát.
Mindebből nem következik, hogy a mozgalomnak nincsenek vezetői, hiszen a tervek szerint szellemi vezetői lesznek. Ezt azonban értsük megint jól! A vezetők nem valamilyen apparátust vezetnek, hanem az emberek belső emelkedését és a közösségek szintén belső újjászületését irányítják szellemileg-gondolatilag. A Szerelem-Szeretet Emberré és Szeretetközöséggé válásnak a szellemi inspirátorai és a tanácsadói program összefogói lesznek.
A mozgalom magja és tagjainak teljes köre ugyanakkor önmagában is szeretetközösség. Az országjáró, településeket látogató, lokalitást tervező közösségi moderátorai egyszerre válnak hírvivővé, program tanítóvá, személyes és közösségi felkészítővé. A Magyar Szeretetember és Szeretetközösség Mozgalom feladatának szintén központi elemei lesznek a szeretetképzések, az egyéni Belső Utat és a közösségi Felemelkedési Utat tanító misztériumiskolák.
A mozgalomban természetesen a Szeretet Emberek és a Szeretetközösségek egymást tanítják és segítik a Kárpát-medencei Szeretetlét széleskörű valóra válásában.
Ez a szellemi-lelki és persze világnak új ruhát kínáló mozgalom sokat tesz azért, hogy előbb-utóbb a magyarság szeretetnemzetté emelkedjen fel, összeolvadva tér és időfeletti kollektív lelkével és tudatával, ami szintén szeretet-szerelem.
A mozgalom tehát az Új Mozdulás Új Teremtő lélekközössége.
Varga Csaba
Ki a Szeretet Ember, milyen a Szeretetközösség, és mi a Felemelkedés?
(1)
Ki a Szeretetember?
Az ember: Szeretet. Minden Szeretet.
A Szeretet szintén él, mint az emberi test. A Szeretetnek is van szíve, lelke, tudata. Belső lényünk eleve szeretetből van.
Az ember szintén Isten (Istenember), így Istennő és Istenférfi, mert Isten Szerelem és Szeretet.
Az ember is: szeretetközösség, hiszen a Belső Emberben benne él például az Isten (Önvaló), az Isteni Én, vagy a Szerelem és Szeretet, vagy a Szellem.
Örökké benne él lelkének fele, a Szerelmének lelke. Lobog benne például a Családlélek is.
Ezért a Szeretet bennünk önálló entitás. Lakhelye a Belső Forrásunk. Az ember tehát azonos a Belső Forrásával is.
A Szeretetben (és Szerelemben) a Külső Ember voltunkból Belső Emberré válunk. Ez a közismert felemelkedés. Ezért is tesz minket a Szeretet valódi emberré.
Persze a Szeretetember elsősorban Szeretet Lélek, avagy ekkor születik meg a Krisztusi Lelkünk. A Szeretetember lényében tehát szüntelenül Szeretet van.
A Belső Úton érünk el a Szeretetember állapotáig.
Ám a Szeretetemberben szintén létezik a Belső Út, amelyen végig mehetünk. Ennek stációi: (1) azonosulás a Szeretettel; (2) a Szeretet szüntelen adása; (3) A Szeretet szakrális minőségének elérése; (4) a Szeretet-Mámor állapotába jutás; (5) a Szeretetember csúcsállapota, jelképesen a Szeretet Hegyre való felérkezés. Ekkor szinte berepülünk a belső Mennyországba.
A Szeretet lényege tehát az adás is. Korlátlan szerelem-szeretet adás minden létezőnek. Minden közösségnek. Ezért lesz a földbolygó Szeretet Bolygó.
Azt is megismételhetjük, hogy az ember lényege nem lehet más, mint a Szerelem, Szeretet, Boldogság. Ezért vagyunk kifogyhatatlan Szeretet Forrás.
Azért születünk le a földre, hogy mindig a lehető legszebben ragyogjunk a szeretetben.
A földbolygón most már semmilyen entitás, semmilyen törekvés nem gátolhatja meg Szeretetté válásunkat.
Az ember bármilyen belső vagy külső viharba kerül, most már mindig Élő Szeretet maradhat.
Megismételjük, hogy Szeretet végső lényege a szeretetadás. Tudatában lehetünk, hogy bármikor Szeretetemberré válhatunk a Szeretet Belső Útján való felemelkedésen.
A Szeretetember mindig földi mennyországban él.
Milyen a Szeretetközösség?
A Szeretetközösség a Szeretet Emberek szeretet alapú-központú közössége.
Nem ok nélkül tanította Jézus, hogy szeressük egymást!
Ha valóban, feltétlenül szeretjük egymást, akkor születik meg a Szeretetközösség.
Már azért is, mert az ember akkor boldog, ha szerethet.
Óriási felismerés, hogy a Szeretet Ember lelke szintén szeretetközösség és így könnyebben teremt Szeretetközösségeket. Például Szeretetcsaládot, Szeretetfalút, vagy Boldogságvárost és Szeretetnemzetet és ennek révén lehet Szeretetbolygó.
Persze nincs Szeretetközösség, ha nem adsz szüntelenül szeretetet.
A Szeretetközösség alapfeltétele, hogy tagjai egyre inkább Szeretet Emberek legyenek.
Minden Szeretetközösség lényege, hogy közös szeretetlélek és szeretettudat.
A Szeretetközösség úgy nyilvánul meg, hogy nemcsak önmagából teremt Szeretetközösséget, hanem a körülötte lévő világot segíti a szeretettársadalommá való válásban.
Nincs kapkodás, nincs sietség, csak haladjunk a belső-külső Szeretet Úton.
A szeretetközösség nem hierarchikus, nem fentről irányított, nem ismer más vezetőt, mint a Szeretet érvényesülését.
A Szeretetközösség természetes közösségi léte és irányítása azonos a szeretetközösségi elfogadó, fejlesztő életgyakorlatokkal, a közös Szeretet Élet teremtésével. Ez egyébként a külső Mennyország.
A Szeretetközösség folyamatosan néhány Szeretetcélra összpontosít, miközben nem korlátozza a Szeretetélet teljességét.
A Szeretetközösségben szintén létezik a Belső Út, amelyen végig mehetünk. Ennek stációi: (1) azonosulás a Szeretetközösség létével és programjával; (2) a Szeretetközösség gazdag fejlesztése; (3) a Szeretetközösség egyre inkább szakrális minőségű lesz; (4) A Szeretet-közösség belső mámorboldogságának megközelítése; (5) A szeretetközösségi földi mennyországba érkezés.
A Szeretetközösségben is a Szeretet az egyetlen alapelv, ahogy a Szeretet Embernél is. A földbolygó világ most fokozatosan ebbe az irányba halad.
Végül a Szeretetközösségek működjenek együtt úgy, hogy végre megszülessen (a szeretetalapú családokból építkezve) a valódi Szeretettársadalom.
Ebben lesznek az emberek könnyebben Szeretetemberek.
Felemelkedés:
A felemelkedés hosszú Belső Úton magasra emelkedés. Ki is emelkedik fel?
Ha értjük, hogy a földi ember egyszerre Belső Ember és Külső Ember, akkor nyilvánvaló, hogy a Belső Ember emelkedik fel. Miután a Belső Embert gyakran szinte nem tapasztaljuk, mert a Külső Ember – főként az elme, az ego, az én, a fájdalom test – ural Bennünket, ebből szintén nyilvánvaló, hogy az adott embernek szabadulnia kell a Külső Ember uralmától. A szabadulásával lehetővé válik, hogy azonosuljon a Belső Emberrel és akkor szabad az út, a Belső Út, s elérhetővé válik a felemelkedés célja.
A valódi szabadulást kiemelten segíti, ha az elme-robot és automata működése megszűnik, s a Belső Emberben egy Felső Elme születik.
A Belső Ember akkor válik igazán cselekvővé, ha benne megszületik a Krisztusi Lélek. Igazán a Krisztusi Lélek vezeti végig az embert a felemelkedésig. Ne maradjon titok, hogy az időnkénti rutin imával, vagy a rendszertelen meditációval még a Krisztusi Lelkünk sem lesz tündökletesen a miénk.
A belső gyógyítás közben és/vagy után a kulcskérdés az, hogy a Krisztusi Lelkünkért legyünk tudatosan önteremtők és napi szintén elkötelezett lélek- és életteremtők.
A célnak különböző megnevezése van.
Ma már talán az a legismertebb, hogy váljunk Istenemberré, csakhogy az Istenemberség feltétele, hogy egyúttal mindenek felett Szerelem és Szeretet Ember legyünk. Ennek is ugyancsak feltétele az, hogy a Krisztusi Lélek gyönyörűen létezzen a Belső Ember – szimbolikus – belső templomában.
Ha az ember a Belső Úton átküzdi magát az úgynevezett „tű fokán” stáción, akkor válik képessé az igazi szerelem és szeretetre. A Külső Ember éppen azért generális akadály, mert az egyén nem képes csak látszólagos szerelemre és szeretetre. És mindez csak akkor élhető meg, s csak akkor érthető meg, ha valaki személyesen megtapasztalja a szavakkal alig leírható égi minőségű Szerelmet és Szeretetet.
Ne felejtsük el, hogy az embert mindenekfelett a Szerelem és Szeretet teszi Emberré.
A Belső Út felső szakaszain a Szerelem és Szeretet Ember létminőség kezdi el teremteni az emberben a belső Mennyországot, avagy az isteni boldogságot, s amikor ez a semmiből, sőt a negatív életállapotokból létrejön, akkor végre az egyén képes „kint”, a világban, először maga körül szintén Mennyországot teremteni.
Az általában hosszú nyúlt Belső Úton érhetünk el az Istenember minőségünkig. Ekkor tehát belül-kívül szüntelen szeretetemberek leszünk és már szeretetközösségekben élünk.
Ekkor teljesül be a most már minden feltétel nélküli felemelkedés, azaz a végső Emberré válás és a mennyországbelső-külső kiteljesedése.
Varga Csaba