A magyar nemzet oltalma

1. Az éltető-óvó földrajzi táj és a nemzet lelke mindig szinkronban vannak. A magyarság és a Kárpát-medence között ősi a kapcsolat és ezért a táj és a magyarság lelke régóta egymásra hangolt.

2. A magyar (és minden más) nemzet nem pusztán földrajzi tájjal való azonosulás, sőt a magyarság nem csak magyar nyelvet beszélő közösség, vagy nem egyszerűen gondoskodva termelő és ellátó társadalom és végképpen nem jellemezhető politika-történetével vagy gazdasági állapotával. Noha ezek fontos, jellemző arcvonások.

3. Minden, amit magunk körül, vagy az univerzális térben látunk, az nem racionális-anyagi valóság, hanem eredendően élő tudatmező, tudatfolyam. A magyar nemzet lényege így nem a fizikai valósága, hanem tér- és időfeletti tudatminősége. Azért is tartható tipikusan emelésre érdemes tudatnemzetnek, mert magas minőségű a kollektív, avagy nemzeti tudata.

4. A magyar nemzet szívét-lelkét tekintve mindenekelőtt szeretet-közösség.

    

5. Az előbbi minőséggel párhuzamosan, azt kiegészítve ugyanígy kardinális jellemzője, hogy tudásnemzet, vagy jobb lenne azt mondani, hogy bölcsesség-hordozó nemzet.

6. Ha a közösségi formáció olyan téridő komplexum, ami túlmutat hétköznapi, közcselekvési létén, akkor talán joggal mondhatjuk, hogy genezisétől kezdve elsődlegesen kollektív tudatállapot és minőség. A tér és időfeletti tudatragyogása őrzi és jeleníti meg tudás- és szeretet-nemzet jellegzetességét.

1. Ez a minőségazonossága akkor is létezik, ha a magyar nemzet tagjainak nagy többsége mindennek nincs (vagy alig van) tudatában, vagy ha a kollektív elme az önazonosság kritériumait hiába (vagy gyakran hiába) sugározza a személyes elmékbe.

2. A magyarságot így nem elsősorban a genetikai vagy nyelvi kódjai mutatják fel, hanem az a szintén tér- és időfeletti, ugyanakkor az időben folyamatosan ismétlődő, de térben változó környezetben testet öltő égi feladatköre, hogy a mindenkori aranykorok előkészítője (is).

3. Jelképesen úgy is fogalmazhatunk, hogy a magyar nemzet kétségbeesetten is sugárzó szivárvány az égen, mert a szivárvánnyal jelet ad minden földi nemzetnek, közösségnek, hogy az isteni-édeni boldogság földi teremtése halaszthatatlan feladat.

4. A magyar (és minden más) nemzetet jobb időkben Isten vezeti, feltéve, ha ezt a vezettetést alázattal elfogadja. Ezért a nemzet szakrális vezetőit szükségképpen mindig a Mindenható irányítja. A szakrális királyság és a szakrális demokrácia új egyesített modellje az égi vezettetés programja.

5. A magyarság a szakrális királyságra sok történelmi korban egészen, vagy részlegesen méltó és alkalmas volt. Ebben a században feltehetően az megméretődik, hogy a magyarság a szakrális demokráciára képes-e felkészülni, és mindezt immár nemzeti gyakorlattá tenni.

6. A szakrális királyság nem egyéb, mint az égi megbízatást vállaló nemzeti mag alázatos irányítása, ami az égi vezettetés közvetítése és gyakorlatának felügyelete. A szakrális demokrácia akkor születhet meg, ha a magyarságnak legalább a kisebbsége (ki-ki önmagában) végigjárja a belső (szintén szakrális utat) és fényemberként fényközösségeket teremt a társadalomban.

7. A valódi Szent Korona a megtestesült kapcsolathordozó a nemzet égi irányítói és a nemzeti közösséghálózat tagjai között. Ez független attól, hogy a koronát kik és hogyan próbálták meg fizikailag átalakítani, meggyengíteni.

8. A sok tízezer éves hagyományvonulat (a különböző hagyományágak egyesítéseként) szakrális, szellemi és lelki forrás az egyéni és közösségi tudatminőség vállalásához.

9. Minden nemzetnek megvan a maga folyamatosan viselendő karma-ruházata, s feladatát közvetítő jövőfelöltője. Ma nagy felelősség és kihívás a magyarság (szkítaság, sumérság, pártusság, hunság, stb.) égi-földi aranyhagyományát életben tartani, ugyanakkor ez világos oka és következménye a kollektív karma megpróbáltatásainak. Minden történelmi kudarc, krízis, alávetettség tisztítja és visszahozza a kollektív tudatminőséget.

10. A négyes nemzeti fénytalpazat minden egyes „oszlopa” (a tudás, a szeretet, a tudat, és az aranykor inspiráló nemzetpillérek) kivétel nélkül egyszerre égi és világi, vagy spirituális és racionális feladatcsoportok.

11. A szeretetnemzet (egyúttal minden szeretetközösség) az isteni teremtés legfelső foka. A társadalomban ez szükségképpen a szeretet-városokban és a szeretetfalvakban és szeretet-minőségű térségek hálózatában testesül meg. Ez a lehetőség most nyilvánul meg egyre több lokális közösségben.

12. A szeretetnemzet alapja és egyesítője nem a hagyományos politikai szisztéma vagy intézményrendszer, mert az aranykori „politika” kilép a jelenlegi politika-ketrecekből és az új nemzetesedést szakrális szolgálja, avagy nemzetünknek Aranykorba való türelmes vezetésével azonos. (Ezt nem befolyásolja semmilyen aktuális feszültség, vihar, konfliktus.)

13. Ez az új nemzetpolitika egyaránt támaszkodik ősnyelvünk erejére, szintén ősi egyisten hívő vallási hagyományunkra, az apostoli királyság (jórészt még fel nem tárt) kompetenciáira, a megszenvedett kudarcok tudatemelő hatásaira, és kiemelkedő, szakrális nemzeti/közösségi vezetőink példáira.

14. Az új nemzetesedés tehát a tér- és időfeletti magyarság tudatminőségének kivetülése, ami a nemzeten belüli lokális és a nemzetek közötti, sőt a galaxisbeli közösségek-közösségrendszerek közötti szeretet-együttműködés.

15. A mindenkori nemzetegyesítés elsősorban lelki-szellemi egyesítés, csak másodsorban gazdasági és kulturális egyesítés. Ezért az egységes Kárpát-Haza szintén ősi minőség, ami most sem függ semmilyen politikai vagy gazdasági aktuális állapottól.

16. A nemzetegyesítés most párhuzamos program a szeretet-nemzet megvalósításával, aminek új eleme a társadalom- vagy közösségegyesítés, aminek pedig feltétele a generális és átfogó társadalom-újrateremtés, a közösségi tudat szeretet-tudattá nemesítése.

17. A magyar nemzet minden szomszéd és távolabbi nemzetre potenciális szeretet-szövetségesként tekint. Kiemelten figyel a nemzeti lelki társakra, amelyekkel hosszú története során mindig is bensőséges kapcsolatot ápolt.

18. Az új nemzetesedés és egyúttal nemzetegyesítés egyrészt új életteremtő horizontális, másrészt szakrális vertikális, harmadrészt a kettő ötvözeteként sokrétegű és többdimenziós szeretet-koordináció.

19. A szeretet-nemzet vízió így teljes mértékben lehetővé teszi az egyén szempontjából a Belső és Külső Szeretet-utak korlátozhatatlan széles körét.

20. Ezért a magyar (és nem csak magyar) nemzet éltető alapja, sugárzó közepe és virágzó talaja, avagy szakrális világfája minden tagjának célja az emberek szeretet-emberré válása.

21. Az értékrend gyökere és lombozata nem más, mint az, hogy minden nemzetpolgár attól és azért magyar, mert saját belső útján (a Belső Úton) eljut az újjászületésig, vagy legalább az egyre jobban táguló ösvényen egyre tudatosabban gyalogol előre.

22. Ezért nyilvánvaló igazság, hogy valaki magyar lehet akkor is, ha nem az édeni Kárpát-medencében született, nem ismeri, vagy csak törve beszéli a csodálatos magyar nyelvet, ám vállalja a magyarság tudatminőségét. Ezt az igazságot az aradi vértanúk örök időkre szentesítették.

23. A szeretet-nemzet legfőbb értéke az állandó dialógus a felsőbb dimenziókkal és az égi vezettetés elfogadása.

24. Az egyéni újjászületés és a közösségi újrateremtés egyaránt feltételezi, hogy az emberi és közösségi kapcsolatokat a szerelmes szeretet (energiaként, érzésként, tudatként, isteni minőségként) a meghatározó. A magyarságnak mindig is spirituális szerelem és szeretet mintateremtő lehetősége volt a párkapcsolatokban, a családokban vagy a kisközösségekben.

25. Az új nemzetesedésnek feltétele és részben következménye a földbolygó elindult paradigma- és programváltása, amely kikerülhetetlenül a soron következő aranykorba vezet. A magyarságnak így már most stratégiai és aktuális (egyben szakrális) szerepe az aranykori globális-nemzeti-lokális létezésminták tervezése és előkészítése.

26. Ezért az aranykori váltást akadályozó minden megkötöttség, korlátoltság, gúzsbakötés, nemzeti sarokba állítás fenntarthatatlan és vállalhatatlan. Az új nemzetesedést szolgáló nemzeti érdek- és értékrendszer politikai, gazdasági, szellemi és erkölcsi képviselete kötelező.

27. A mai nemzetstratégia nem csupán a hagyományos megmaradás-program, noha ennek kardinális jelentősége van a népesedési helyzet javításában, a részleges gazdasági önállóság fenntartásában és az állami szuverenitás konzekvens megőrzésében és tágításában. A megmaradással párhuzamosan létkérdés a nemzeti emelkedés és a kollektív tudat állandó fejlesztése, ami ismét rímel az aranykorba való példateremtő felkészüléssel és közcselekvéssel.

28. Minden közösségpolgár és szeretet-közösség (egyúttal település és térség) számára életerősítő felismerés, hogy az új modellű és összetett önellátás, tehát az élelmiszer, energia, gazdasági, pénzügyi, egészségi, szellemi öngondoskodás rendszere kiépüljön és elterjedjen.

29. A magyarság részben már mai, de alapvetően holnapi új programja a környezet és társadalom-központú szeretet-gazdaság megteremtése, ami egyaránt igaz a mezőgazdaságra, iparra, vagy a különböző szolgáltató ágazatokra.

30. A jelenlegi egyéni-közösségi egót mértéktelenül kiszolgáló, a nyilvánvaló és/vagy rejtett kizsákmányolás új mintáit drasztikusan érvényesítő gazdaságellenes világgyakorlat a Kárpát-medencében sem folytatható.

31. A magyarság lokális szerves társadalmi lét- és működés-formákra támaszkodva végighalad az új nemzetesedés folyamatán, aminek egyik kulcseleme a lokális társadalomfejlesztés, a szeretetalapú új közösségesedés, előbb a részvételi, majd a szakrális demokrácia szükségképpen élő gyakorlatként való elterjesztése.

32. A nemzet nemcsak saját polgárait értelmezi istenemberként, hanem a szomszédos népek mellett más kontinensek nemzeteinek, sőt a földönkívüli fénycivilizációknak tagjait is.

33. A maholnap reményem szerint az lesz, ha a nemzet lelkében/tudatában nem a félelem, vagy a vereségélmény dominál majd, sőt nem az az aggódás tartja még magát, hogy ez a nemzetstratégia csak századok, vagy még hosszabb idő után valósul meg, mert a négy pilléren nyugvó szakrális magyarság természetesen tudhatja és vállalhatja, hogy a folyton gyorsuló és táguló időtérben már minden aktuális.

34. A magyar nemzet oltalma, ami nem elsősorban védekezés, hanem az Új Útra kelés, s ez egyben a mindenkori megváltás ígérete.